Út a bukáshoz

Korábbi cikkeinkben utaltunk olyan, jelenleg működő vagyonvédelmi vállalkozásokra, amelyek tevékenysége ( nyeresége ) a 27% ÁFA és a járulékok „optimalizálására” épül, nem pedig a szakmai szolgáltatásra.

Olvasóink sok értékes adatot és információt adtak a cikkek megjelenése óta, a „láthatatlan kövér ember” és társai sokakat inspiráltak arra, hogy segítsen.

A kapott információ tömeget elemezve arra jutottunk, hogy egy tematikus cikksorozatot indítunk amelyben egy konkrét cég, nevezzük „S…” Kft-nek bukáshoz vezető útját dolgozzuk fel, megpróbálva valós időben követve, vagy legalább szimulálva az eseményeket.

Tehát, kezdjük:

Van az „S… Kft.” amelynek tulajdonosa egy állítólagos „volt rendőr”. ( ezt egyelőre semmi nem erősítette meg, ezért az „állítólagos” jelző, de a dolgok szempontjából nincs is jelentősége”  A tulajdonos igyekezett körül venni magát megbízható szakemberekkel, volt rendőrökkel és persze egy fő bizalmi emberrel, akinek már az édesapjával is jóban volt. Sok vállalkozást alapítottak, közöttük azt a vagyonvédelmi céget, amelyikről most beszélünk.

A vagyonvédelmi szolgáltatás nyilván nem annyira gazdaságos, mint ha az adókat és járulékokat is haszon forrásnak tekintjük, így jöttek a szervező emberek, akik elkezdték  az alvállalkozó cégeket szállítani.

 szervező ember, nevezzük  „Z”-nek jól kipróbált „segítő” aki pályafutását vagyonőrként kezdte, de azóta már gazdag ember lett házakkal, nagy autókkal.  ( ezek persze nem az  ő nevén vannak, ki tudja miért… ) Ennek az embernek köszönhetők azok a szlovák érdekeltségű   alvállalkozó cégek, amelyek adott esetben egymás helyett fizetik az őröket, ha úgy alakul az adóhelyzet.  

Itt kaptunk egy igen érdekes információt:  sokat elemeztük, hogy  a hatóságok a „nagy cégláncolat buktatáskor” miért csak a piramis felső ötöde alatti részt viszik ( tisztelet a kivételnek, Pl. ATALIAN Kft )?  Nos a válasz egyszerű:  Megbízható emberek közreműködésével észrevétlenül vándorol vissza a haszon a piramis  tetejére. Hogyan  is?  A piramis tetején lévő, nevezzük „S” cég az alvállalkozótól egy igen izmos számlát kap, amit átutalással ki is fizet.  Ezzel neki minimális haszna látszik az ügyleten, ha baj van, mondhatja: „én mindent rendesen fizettem, ki gondolta volna, hogy ezek ilyet csinálnak…”  A valós helyzet az, amit a hatóság igen nehezen tud bizonyítani, hogy a megbízható embereken keresztül „visszavándorol” a haszon egy jelentős része készpénzben.  NOKIA-s doboz, ruhás doboz, nylon szatyor, boríték…    Innentől a valódi haszon láthatatlan.

Hogy milyen módon veszik ki a pénzt a rendszerből? Hogyan lesz ebből bukás?  Erről fog a következő rész szólni.  Ebben a konkrét történetben sok sok előző céget találtunk azonos háttér szervező emberrel és természetesen az „S” céggel a piramis tetején.  A bukáshoz az (is) vezet, hogy majdnem ugyanazzal a sablonnal működik a rendszer, ha tudjuk mit kell figyelni, majdnem olyan jó, mint az ujjlenyomat.

Gondolat kísérlet:   amikor a vagyonőr a fizetése egy részét Kp-ben kapja, az a pénz is jön valahonnan. Vajon mi történne, ha véletlenük kirabolnák a pénzfutárt?   Vajon elmenne a rendőrségre feljelentést tenni? Hallottunk olyan esetet ahol százmilliós tétel ugrott egy rablás miatt, de mivel a titkos irodából jött a „munkaerő kölcsönzőtől” nem nagyon lehetett  jogi útra terelni a dolgot.  Arról nem beszélve, ha egy hatósági intézkedés során kerül elő a borítékolt pénz. Vajon milyen magyarázat születne?  

A következő rész tartalmából:

Ha a pénzt „ügyesen” kell összeszedni, mi a teendő? Hogyan mozog a nem hivatalos pénz?  Tudja a „futár”, hogy mit szállít?