A február végén indított „ki mit változtatna a vagyonvédelemben” körkérdésünk jellemzően, főleg vagyonvédelmi vállalkozások felől érkező egyik, visszatérő válasza a „piac tisztasága”. Pontosabban, a vagyonvédelmi vállalkozások sikeresség sok esetben független az adott cég való szolgáltatási képességétől, ár-érték arányaitól.
Internetes újságunk bő tíz éve foglalkozik ezekkel a helyzetekkel, az többi időszak kormányzati szemlélet váltása óhatatlanul nagyobb kontrasztot teremtett, láthatóvá téve bizonyos anomáliákat. Nem beszélve arról, hogy a korábbi időszak félelem érzete is alább hagyott, megnyitva újabb információ forrásokat.
Ha a piactorzító elemeket vizsgáljuk, fontos kijelenteni, hogy a politika, a kormányzati rendszerek nem tudnak jelentős torzítást elérni a tiszta piaci versenyben, legfeljebb jogalkotási eszközök állnak a rendelkezésére. A kormányváltást követő lelkesedés elért több, magát vagyonvédelmi szakmai mértékként kezelő személyt, szervezetet, akik jogalkotási kezdeményezésbe kezdtek. A politika új szereplői, szakbizottságok tagjai „null kilométeres” politikusként próbálnak tisztán látni, jól dönteni, ami ebben a szakmában nem könnyű.
A piacot torzító tényezők egyike, a minden rendszerben felbukkanó bennfentes emberek tevékenysége, jellemzően nagyobb és a korábbi politikai körökhöz köthető cégeket kávéztató „megoldók” Forrásaink beszélnek korábbi testőrökről. ügyvédekről, gazdasági háttéremberekről, egy Budapest XI kerületi étteremben folytatott hátér egyeztetésekről. Az irányítás vesztett vagyonvédelmi cégvezetők kellő tapasztalatok hiányában így-úgy együttműködnek, torzítva a szabad versenyt. Az alku tárgya: céges üzletrész, alvállalkozói megbízások. Úgy tűnik, hogy a mindenkori hatalom látszat képviselőivel szembeni genetikailag kódolt szervilitás egyes megbízókat is elért, hiszen olyan, korábban „nem az eszükről híres” vagyonvédelmi társaságokat emeltek ,magasabb szolgáltatási körbe, amelyek az univerzum szabályai szerint egy kidobói szintén magasabbra nem nőhettek volna.
A a torzulásokat szolgáltatás beszerzési oldalról nézzük, a helyzet nem sokat változott, ide nem fújtak (még) be az új idők szelei. Cikksorozat késztéséhez elemezzük a nyílt közbeszerzések és a hozzánk olvasói forrásból eljutó, a versenyszférában működő cégek beszerzési eljárásait. Ezek egyik közös jellemzője az árverseny alapú döntés, a szolgáltatási értékek mérése gyakorlatilag nem mutatható ki. A beszerzések valós feladatokat, mérhető kimenettel nem nagyon határoznak meg, sok esetben tükrözik a korábbi beszerzés létszám, óraszám és tág feladatkör meghatározásait, sokszor megengedőleg alválallkozó szempontból.
Közbeszerzések elemzésekor két konkrét esetet tervezünk feldolgozni a közeljövőben. Az egyik egy önkormányzati beszerzés, ahol a nyertes pályázó háttérembere éppen büntetőeljárás alatt állt ( áll jelenleg is ) költségvetési csalás miatt. A hozzá köthető cégek azonos módon „haltak ki” román ügyvezetők és tulajdonosok keze által. A nyertes fővállalkozó szerződésben jelzett – utólag kézzel felvezetve – az emberünk, a folyó szolgáltatás alatt annak rendje és módja szerint „foglalkoztató” és „utaló” cégek váltogatják egymást, a megszokott román illetőségű cégképviselőkkel.
A másik jellemző és szintén feldolgozás alatt álló vagyonvédelmi közbeszerzés ettől egyszerűbb, szokványos képletet mutat: az árverseny okán alulárazott, a szakmai és a számviteli szabályok alapján veszteséges szolgáltatást hoz ki győztesnek. Külön érdekesség az ilyen esetben résztvevő „közbeszerzési tanácsadók” szerepe, ezt szintén elemezzük. Egyelőre az esetükben arra hajlunk, hogy a tanácsadás részükről inkább egyfajta felelősség átháríthatósági szolgáltatás…
A legkényesebb, de tényként kezelhető torzítási mód a kapcsolati visszaélések. Itt most nem a klasszikus korrupciós, ismeretségen alapuló megoldásokra gondolunk, hanem a szintén személyes kapcsolatokra, előbb említett szervilitásra alapuló „érdekérvényesítő képességre” Az elmúlt öt évben három igazolható esetről kaptunk hírt, amikor egy kiszemelt, jellemzően nagy árbevételű vagyonvédelmi vállalkozás esetében indult büntetőeljárás, amely előtt ( alatt- után ) masszív szolgáltatási portfolió, tulajdonosi átrendeződés mutatható ki. Egy olyan alkalomról is kaptunk hírt, amikor kapcsolati úton kierőltetett büntetőügy elegendő volt ahhoz, hogy egy repülőtéren szolgáltató cég engedélyeit visszavonják, teret adva konkurenciának.
A cégek büntető eljárásban vonása nem alaptalan állításokkal történt, ezt általában megelőzte a cég „átvilágítása” vételi ajánlat adása. Nyilván bennfentes információk szerzése is történt, benne az alvállalkozók feltérképezésével.
A torzító hatás ebben az esetben úgy látszik, hogy a hatósági eljárás a „szükséges minimum” elvén, szűkített fókusszal zajlik, kielégítve az ügyészség váderedményességi elvárásait. Így történhet meg, hogy az alvállalkozói láncolatok szereplőit beleerőltetik egy hatóság által reálisnak tartott szerepbe, az egyszerű „cég kereskedőt” és „számlagyártót” felfűzve egy bűnszervezetet mutató „gyöngysorra”. Így lehet az az anomália, hogy egy adott elkövetői csoport at egyik ügyben tanú, a másik ügyben gyanúsított/vádlott, ugyanabban a „kiszolgáló szolgáltató” szerepben.
Így torzíthatja a vagyonvédelmi piacot egy sportoló bűnszervezet vezető két vallomása, amely egy évtizedes múltú vagyonvédelmi céget rendít meg, miközben az érintet személy más neve alatt ugyanúgy folytatja vagyonvédelmi tevékenységét. ( ez a bűnismétlés veszélye miatt lehetne érdekes, de láthatóan elkerülte a hatóság figyelmét )
Az ilyen ügyekben érintetté vált személyek esetében a téves, hatóságok által kiosztott szereposztás jól illeszkedik abba a mentális állapotba, amikor az érintett felhagy az érdemi védekezéssel, a „csak legyen már vége” állapotban. Amikor egy ügy mélyebb összefüggéseit feltárva, egy Szombathelyen zajló büntetőügy egyik vádlottja elmondja, hogy az ügy egy visszautasított üzleti ajánlat miatt „kezdeményeződött”, vagy ugyanebben az ügyben felbukkan egy ügyvéd, aki nyomozati szakaszban koordinálta egyes tanúk vallomásait a NAV nyomozó és az ügyészség „házi iratai” alapján, a bíró válasza az volt: „az első fokú tanácsa ezeket a körülményeket figyelembe fogja venni”. Mindeközben a vádlottak egy részre enyhén szólva „vékony logikai kapcsolatban” van az ügy fő szálával, közben a vádirat állandóan módosul…
Egy másik ügy egy átvilágítás után elindul egyik szálon, majd hirtelen irányt váltva folytatódik egy másikon, belekeverve itt-ott egy harmadik ügy szálaiba is. A résztvevők szerepe cserélődik, hogy éppen ki a bűnszervezet vezetője, az idő haladtával pedig kopik az emlékezet, így nő a távolság a bizonyítható valóság és az elvárt végeredmény között.
A két ügyben felmerül egy befolyásos, ismert személyiség neve, akinek belátható haszna volt abból, hogy az indított ügyek tulajdonosi, szolgáltatási területi átrendeződést hoztak.
Ha az okfejtés csak részben is helytálló, komoly kritika a nyomozó hatóságok felé. A kormányváltást megelőzően már kipakolt egy volt NAV hírszerző arról, hogy miként „szabályozták” munkáját.
2024-ben közvetítők útján internetes újságunknál is jelentkezett egy NAV informátor, akit egy hivatalosnak látszó együttműködésben vertek át. Ők emiatt börtönbe is kerültek, az ügyök hamarosan folytatódik.
Akkor kerestük a NAV sajtót, választ nem kaptunk. Egyéb, hasonlóan kényelmetlen kérdések után kaptuk felháborodott választ, sőt, telefonhívást is az akkori bűnügyi igazgató főtanácsadójától. Érdemi válaszokat nem…
Azóta mások is jelezték, hogy a NAV-val való együttműködésükben vannak a hatóság hozzáállásával kapcsolatos problémák…
Objektíven értékelve a tapasztalatokat, nem feltétlenül rendszerhibáról kell beszélünk, hanem néhány szakmai vezető alkalmasságáról, a lerombolt közszolgálati önbecsülésről, önérzetről. Ez lehet talán az oka NAV szakemberek távozásával kapcsolatos híreknek is.
Az átvert informátorok, be nem tartott nyomozó hatósági „együttműködési szerződések” témájában, a lehetséges jogi védelem kérdésében szintén tervezünk cikket készíteni.
Visszatérve a változtatásokkal kapcsolatos elvárásokra: Érdemes mérlegelni, hogy ha a valóság torzulása ennyire érezhető, akkor valóban a vagyonvédelmi szabályozás újraírása a legfontosabb? A jelenlegi jogszabályok betartása is sokat javítana a helyzeten, ha a hatóságoknak erre nincs kapacitása, vélelmezhetően az újabban hozottakkal sem lesz ideje foglalkozni.
Az internetes újságunkhoz érkező olvasói jelzések nagy része a hatóságok felé fennálló bizalmatlanság, másik része a figyelmen kívül, vagy érdemi reakció nélkül maradt bejelentések miatt születnek. Talán érdemes lenne egy szakmai szervezeti szintű hatósági koordinációban gondolkozni, valós problémák, megoldások közös ( kompromisszumos ) kialakítására.
