Magyarországon élünk, legtöbbünk mindennél jobban szereti, ha ingyen jut hozzá értékes dolgokhoz, filmekhez, szoftverekhez, kottákhoz stb…
A filmek iránti igény létrehozott egy folyamatosan fejlődő kínálati piacot is, amely mára professzionális megoldásokkal vált önfenntartóvá, nyereségessé. Ezek a „filmkalóz oldalak” Technkailag nem bonyolult működtetni egy ilyen, alig pár dolog kell hozzá. Egy olcsó, kis tárhelyen működő weboldal egy, vagy több domain névvel. ( a profik akár hármai is használnak egyszerre, lásd később )Ez eddig pár ezer forint egy évre. Több olyan nyilvános fórum van, ahol ingyen, vagy fizetős hozzáféréssel ( Pl GITHUB ) videó megjelenítő oldal sablonos ( motorok ) beszerezhetőek.
Kell még videó forrás, ahol a hatalmas mennyiségű videó ( akár 10-20 ezerről is beszélhetünk ) elfér. Erre rengetek magyar és külföldi szolgáltató áll rendelkezésre ingyenesen, azaz reklám elhelyezést kér cserébe.
Itt érkezünk el a rendszer finanszírozásához… Egy jól futó kalózoldal a felugró reklámokból tud bevételt szerezni. Ehhez egy ilyen „kalóz” akár 3-400 közvetlen, vagy közvetett hirdetési partnert is beszerez. Ez nem nagy feladat amúgy, hiszen a közismert Google ads hirdetési platformokon kívül rengeteg ügynökség foglalkozik online hirdetésekkel.
Vannak akik a bevétel maximalizálása érdekében közvetlenül is fogadnak el adományokat, ehhez számtalan, „biztonságos” online fizetési szolgáltató kínálkozik. ( A biztonságos ebben az esetben a „NAV – láthatatlan” -t jelenti )
Fontos része a témának a kockázat. Mennyire lehet ezzel megbukni? A magyar gyakorlatot látva, majdnem semennyire. A filmforgalmazók és gyártók nagy részét nem érdekli a probléma, sőt, vannak szép számmal olyanok is, akiknek egyesen vágya, hogy minél többen lássák a „művet”
Ha akad olyan értintett, aki polgári peres, vagy büntető ügyet indítana, nagy fába vágja a fejszét. Mindkét ügytípusnál a fő elem a sikerhez a kimutatott kár értéke. Mivel itt nincsenek mérhető adatok arról, hogy a kalóz verziót mennyien nézték, nehéz összevetni azzal, hogy mekkora az elmaradó bevétel.
internetes újságunkkal párhuzamosan futó „DMDA PROJEKT” illegális filmforgalmazás monitoring és törlési eljárás indítással foglalkozik, így első kézből származó tapasztalatok vannak.
Ma Magyarországon ( értsd magyar nyelven ) nagyságrendileg 50-70 filmkalóz oldal létezik. A szórás azért nagy, mert sok esetben derül ki, hogy egymástól függetlennek látszó oldalak egy kézben vannak. Szokás mondani, hogy ami egyszer a világhálóra kikerült, az ott is marad, legfeljebb tudni kell, hogy hol keressük…
Meta adatok , regisztrátori infók, régi honlapokon felejtett elérhetőségek jól feltérképezhetővé teszik tulajdonosi hátterek, láthatóvá téve a sok éve munkálkodó kalózt.
Ha számokról beszélünk, egy kalóz oldal látogatottsága akár 36 milliós is lehet három havi átlagban. Szorozzuk ezt fel nagyjából hárommal, mivel a vágyott filmhez való eljutáshoz további két oldalon is keresztül kell kattintania magát a felhasználónak, így cca. 90 milliót kell 10 filléres átlag kattintási alappal számolva kezelni, azaz 9 milliós adómentes bevétel… ( adómentes, mivel életszerűen nem szokás a lopott cucc után adózni… )

Jogos lehet a kérdés, ha ez ennyire egyszerű, akkor miért nem lép fel valaki és tünteti el őket? A válasz egyszerű: jelenleg a globális megoldás senkinek sem áll érdekében, az „erre szakosodott szervezetek” legfeljebb az ügyfeleik érdekében járnak el, a nyomozó hatóságok pedig enyhén szólva sem ezt tekintik a fő fókusznak.
A téma felügyeletére hivatott Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság ( NMHH ) pedig egyenesen saját magát nevezte ki olyan jogosult szervezetté, amely ez EU-s rendelelet alapján bárhol a világon elsőbbségi joggal törölhetne illegális tartalmat… Ha…
Ha a filmekkel kapcsolatos eljárásokat eleve nem zárta volna ki teljesen a saját magának adott jogosultságból.
A filmkalózkodás lehet magánnyomozói projekt is, főleg olyan független filmesek megbízásából, akik érzékenyek a forgalmazás utáni bevételekre, így a jelenség internetes újságunkban visszatérő téma és elemzések tárgya lesz.








