Mégsem felelős fővállalkozó

Az Adózóna oldalán jelent meg egy érdekes cikk Vagyonvédelmi szolgáltatás árazása és áfalevonási jog címmel. A tartalom csak előfizetőknek érhető el teles terjedelemben, az alábbiakban röviden összefoglaljuk:

A hír, egy kúriai döntésről szól, amely kimondja, hogy egy vagyonvédelmi fővállalkozó csak akkor tehető felelősség az alvállalkozó(i) adócsalási ügyei miatt, ha a NAV a vizsgálata során bizonyítja a rosszhiszeműséget.

Az árképzés alapja a mindenkori piaci árak alapján történő mérlegelés, a sokat emlegettet „rezsióradíj szabály” lassan tényleg kiüresedik. A szabadpiaci árak alapján történő árképzés akár a rezsióradíj harmadának megfelelő szolgáltatási díjat is jelenthet, ahogy ez a tárgyalt esetben volt. Az ügy eléggé összetett, a NAV végül azon bukta el a dolgot, hogy az alvállalkozónál megállapított csalás miatt „ráment” a fővállalkozó cégre, de nem vizsgálta az ügylet összes szereplőjének szerepét, tevékenységét.

A cikkel kapcsolatban küldtünk a NAV sajtónak megkeresést, arról érdeklődtünk, hogy a Kúria döntése alapján terveznek-e változtatni eddigi gyakorlatukon. Ha érkezik válasz, közreadjuk.

Az eset egy sor érdekességgel bír… A téma alapján egy sor vagyonvédelmi cégtulajdonos magára ismert az esetleírásból, a téma kutatta alatt négy olyan társaságot találtunk, amelynek többé kevésbé „előrehaladott” ügye van a NAV-val hasonló okból. Van olyan amelyiknek „követelés” jogcímen zárolták a vagyont, vagy amelyik már pereskedi, de akad olyan is, ahol még csak a vihar szele látható.
Az egyértelműnek tűnik, hogy az adóhatóság előszeretettel használja a éve okozta félelmet, a revizorok pedig, az „én nem feszegetném, mert akkor megnézünk esetleg mást is” kommunikációval győzködik a vizsgálat adóalanyt.
Másik érdekesség, hogy a NAV nem következetes. Egy másik témakutatás során érkezett olyan információ, hogy hiába mentek be csoportosan a vagyonőrök minden alvállalkozó váltás után az új szerződésekkel, hiába mondták hogy szerintük valami csalás van a dologban, a vége egy jóval később kapott értesítés lett, amely arról szólt, hogy melyik alvállalkozó esetében mennyi (nem) lesz a nyugdíj alap a be(nem)fizetett adók és járulékok miatt.
További adalék ehhez, hogy végső elkeseredésükben az őrök egy petíciót is írtak a fővállalkozónak, de még az azt megbízó intézménynek is, ami persze süket fülekre talált.

Olyan esetben, amikor az alvállalkozó gyakorlatilag átveri a fővállalkozó megbízót sem nagyon aktív az adóhatóság. Érkeztek hírek egy mási ügyben már büntető eljárás alatt álló, de a háttérből irányító személyről is, akinek az „embere” ugyan egy bukott alvállalkozó cégből épphogy csak ki tudott szállni, de egy újabb tárasággal vígan alvállalkozik tovább.

A korrektséghez hozzátartozik, hogy sok állami szerv, köztük a NAV is komoly kapacitás problémákkal küzd, nincsen meg minden szükséges erőforrás. Aztán ott az aktuális politikai érdek is, manapság jóval több hír szól a cigaretta csempészekről ( akár pár doboz megtalálásáról is ) mint a komolyabb adócsalásokról. Egy-egy büntetőeljárás során szinte szabály, hogy a résztvevők egy másik cégbe mentve a kapcsolatrendszert, alvállalkozót ( szervezőket ) és a tőkét folytatják ott, ahol abbahagyták. Valahogy ezek sem kerülnek látótérbe.

Ami az Adózóna cikke kapcsán bizonyos: változtatás szükséges a NAV vizsgálati módszereiben, az átvert fővállalkozók nyaka körüli hurok kicsit engedhet. Persze a havi „vitamin” mennyiséget kérő kapzsi fővállalkozó cégtulajdonosok, vagy a „saját kézben tartott” alvállalkozókkal dolgozók tarthatnak attól hogy a NAV elkezd ( végre ) odafigyelni rájuk.