Alvállalkozó kitólósdi

Amikor egy alvállalkozó ideje, akármi miatt is, lejár érthető a keserű szájíz. Kicsit olyan ez, mint a válás, vannak sérelmek. Egy újabb gyöngyszemet találtunk, amely érdemes arra, hogy közreadjuk.

Egyszer volt, hol nem volt egy réges-régi alvállalkozó csapat, amely váltott cégekkel ugyan, de egy hasonlóan patinás ( korú ) fővállalkozónak dolgozott. Tette a dolgát, de egyszer eljött az ideje a szakításnak. A régi szép emlékek helyett a sérelmek és a bosszúvágy tört elő, így egy, a maga módján zseniális húzással próbálta az utód- alvállalkozó dolgát megnehezíteni. Pár hónappal a váltás előtt, gondolt egyet és bért emelt a vagyonőröknek. Persze nem a „hivatalosat” hiszen az a szigorúan vett szakmai minimálbér, amit után adózni kell(ene), hanem a „borítékos” részt. Annyit tudni kell, hogy a vagyonőr bér-érzékeny fajta, pár száz forintért bármikor bárhova elmegy nagy részük.

A váltás után az új alvállalkozó azzal szembesült, hogy ha nem akar ingyen dolgozni, akkor bért kell csökkentenie. Ahogy ezt bejelentette el is kezdődött a zúgódás, petíció a megbízóhoz, fővállalkozóhoz. Az ügy még folyamatban van, nem lesz könnyű dolga az új munkáltatónak lecsillapítania a kedélyeket.

Sok tanulsága van az ügynek, figyeljük a fejleményeket. Annyit elmondhatunk, hogy a bosszú pillanatnyi érzésén túl egyik résztvevőnek sem lehet sikerélménye ebben a helyzetben, leszámítva internetes újságunkat, ahol szokás ilyesmit is elpanaszolni.

Ha valakinek ismerős lenne ez a történet biztosan ( nem ) a véletlen műve és várjuk hozzászólását…