Stróman vezérigazgatók – bűnszervezet mint menekülés?

Konkrét ügyben, általános tapasztalatok… Adott egy fővállalkozó, róla érintőlegesen volt szó korábban, egy névtelen levél kapcsán. A hirtelen készült elemzés és a céghálózat emlékeztetőül:

Kiderítettük, hogy a fővállalkozó vezérigazgatója gyanúsított költségvetési csalás és okirat hamisítás miatt, ezt személyesen mondta el, megkeresésünkre. Még egy megalázó házkutatást is el kellett tűrnie, volt rendőrként nem volt egyszerű a lelki és a jogi teher.

Nyilatkozatot nem kaptunk, egy háttér beszélgetésre futotta, ahol az emberi tényezők, érzések, tulajdonosi ( irányítói ) hozzáállás, viselkedés is szóba került. Érdekes egy kicsit a cég történetébe be, vagy inkább vissza tekinteni, egy közel 20 éves céghálózat bukkan elő, még úgy is, hogy nem történt teljes elemzés. Az ábra így is impozáns:

Egy család „vállalkozása”, ahol a testvér, a gyerek és a „családfő” képezi az állandó vázát a rendszernek. Mindenki más díszlet, ahogy a meggyanúsított vezérigazgató is. Sok hasonló cégszervezési megoldással találkozhatunk. Van azonban egy „időzített bomba” amit előbb utóbb a hatóságok is felfedezhetnek: Ez a vádalku. Bővebben erről itt…

Röviden ez arról szól, hogy egy folyó büntető eljárásban a résztvevő terheltek adhatnak információt „fajsúlyosabb” bűncselekményről, amellyel csökkenteti, vagy teljesen mentesítheti a vádhatóság őket az alap gyanúsításban. A vagyonvédelemben ez a bűnszervezet felderítésében történő közreműködés lehet.

A Bűnszervezetben mindig van főnök, aki mindent irányít, de a résztvevők pontosan tudják, hogy „rosszat csinálnak”. A főnök mondja meg ki mit tesz, cikkünk esetében, m hiába vezérigazgató a vezérigazgató, a FŐNÖK dönt. ( az egy másik kérdés, hogy egy nyugdíjas rendőr, amikor megkapja élete megbízását egy vezérigazgatói állással, mennyire éli bele magát ebbe… ) Egyszóval, a bajba került vezérigazgatónak egy menekülési irány van… Várjuk a fejleményeket…