A mai magyar élőerős vagyonvédelem
7 min readA cikk, egy olyan, most készülő tanulmány előzetese, amely a magyar civil élőerős vagyonvédelmi szolgáltatásokat igénybe vevő piaci alapon működő megbízói oldalnak készül. Azzal, hogy ennek a tanulmánynak egyfajta kivonatát megírom, az a célja, hogy segítsek tisztában látni azoknak, akik a jelenlegi, mindenki számára nyilvánvaló piaci anomáliákat leegyszerűsítik, az „amig XY hatalmon van” szintre. Szeretnék arra is rávilágítani, hogy a kialakult helyzet nem egy adott személy, vagy vállalkozás jelenléte miatt állandósult, hanem amiatt, hogy a civil élőerős vagyonvédelem minden meghatározó résztvevője ( vagyonőr, szolgáltató cégek, megbízók ) passzívan együttműködve hagyják és ezzel segítik fennmaradni azt.
Rövid áttekintés: A magyar civil vagyonvédelmi szolgáltatások a rendszerváltás után jelentek meg, ekkor az alapítók az akkor kihullott rendőrök, katonák, titkosszolgák stb. voltak. Nyilván, egy újonnan alakult magán rendészeti tevékenység legális oldalát nekik kellett képviselni, hiszen más, ehhez hasonló tapasztalattal nem rendelkezett. Persze itt voltak a ’80-as évek szórakozóhelyeit őrző vagányok is, akik egy külön kasztot alkottak, nekik nem kellett az első időben legális vállalkozás, hogy folytathassák azt, amit anno megkezdtek. Történeti szempontból persze érdekes, hogy egy idő után miként folyt össze a két vagyonvédelmi „szakirány”, de ennek a cikknek a szempontjából ennek most nincs jelentősége.
Az elmúlt néhány hónapban támogatóink segítségével, többek közös munkájával igyekeztünk egy adott fővállalkozó tevékenységét nagy felbontással elemezni, hogy pontos képet kapjunk arról, hogy milyen szisztéma szerint működik egy ilyen „rendszer”. Érdekes volt látni az egyes kapcsolódó cikkekhez írt kommenteket, javaslatokat. Tulajdonképpen ez adta az ötletet, hogy ez a cikk megszülessen.
Alapvetően téves, hogy a jelenegi kormányhoz közelinek tartott vállalkozások az okai a fekete gazdaság ilyen mértékű jelenlétének, illetve az illetékes hatóságok látszólagos tehetetlenségnek. Felületesen nézve, akár összeesküséről is beszélhetnénk. Szó nincs ilyesmiről.
Azok a vagyonvédelmi vállalkozások, amelyek jobb állami beszerzési kapcsolattal rendelkeznek, az állami megrendelési szférában annyi megbízást kaphatnak amennyit akarnak, ez is az oka annak, hogy elkezdődött egy cégfelvásárlás részükről, hogy ne mindig egy adott érdekeltség legyen a befutó. A törvényben előírt rezsióradíj sem véletlenül csak a közbeszerzésekre vonatkozik… Tehát itt nem kell adót csalni ahhoz, hogy meglegyen az elvárt nyereség. Az, hogy ezek a cégek alvállalkozókat vonnak be a tevékenységükbe, egyszerűen azért van, mert szervezeti sajátosságaikból adódóan inkább lojális, mint a napi műveletekhez készség szinten értő munkatársakkal dolgoznak. – Vagy inkább dolgoztak, ugyanis látható egy „kifehérítési tendencia” ezen cégek egy részénél, aminek szintén megvan az oka.
Egy véletlen folytán, pályaudvari őrzési tevékenység furcsaságait oknyomozva belefutottam az egyik ilyen vállalkozásba, ahol volt lehetőség egyeztetni. Érdekes tapasztalat volt, hogy a sok éve bizalmi státuszú, bár a „törzshöz” nem tartozó alvállalkozó viselt dolgairól fogalmuk sem volt. A döbbenet őszintének tűnt, ahogy a háttér információkat hallom, azóta, hogy beszéltünk megindult ezek kivonása a rendszerből.
A piaci szereplők volumenben jóval kisebb, de számban nagyobb csoportja azon cégekből áll, amelyek állami megrendelést nem kapnak automatikusan, így nekik a szabad piacon kell megélni. Ők sem igazi szakemberek jobbára, így az árverseny marad. Az ő esetük mutatja be inkább azt a folyamatot, ami ennek a cikknek a tárgya:
A fővállalkozói oldal szolgáltatási szerződéskor a „szükséges minimum” elvét követi, legyen egy biztonságos szolgáltatás, ahol nem kell gramm-ra kimérni az elvégzett tevékenységet, legyen meg az „élőerős jelenlét”, azaz darabra a vagyonőr ( mindegy, hogy mennyit dolgozik ) és legyen minden hónapban elfogadva a számla.
Ezen vállalkozások túlnyomóan a ÁFA és a járulékok árbevételhez számított jelentős arányára építik a tényleges üzleti modelljüket. Ehhez kellenek az alvállakozók. Kezdetben az alvállalkozónak annyi dolga volt. hogy fedje le számlával az őrök tevékenységét és a haszon maradjon fővállalkozónál, de egy idő után kialakult egy szürke/fekete zónás alvállalkozói láncolat, amely „biztonságosan” tudott az adók és járulékok terhére hasznot produkálni. Olyannyira sikerült ez, hogy voltak olyan alvállalkozók, amelyek egy ügyleten több hasznot realizáltak, mint a fővállalkozó legális irodával, személyzettel.
Ezt megelégelve a fővállalkozói kör, „létrehozta” a jelenlegi konstrukciót. Ez pedig úgy szól, hogy egy adott szolgáltatási ajánlatnál belekalkulálják a nyereségbe azt a részt is, amit az alvállalkozónak kell „borítékban” visszavinnie a fővállalkozónak, ezzel egy alaposan felépített és jól ellenőrzött rendszert tudnak működtetni. Akik a rendszert működtetik, egytől egyik a fővállalkozó bizalmi köréhez tartoznak, egykori munkatársak, jól kipróbált alvállalkozók. Ezért nem találunk az utóbbi években állandóan ismétlődő szereplőket egy adott fővállalkozó alvállalkozói között, holott az üzemeltetők azonosak.
Ahogy a hatóságok elkezdték érezni, hogy új megoldások vannak a piacon, az alvállalkozók cseréje gyakrabban történt, ehhez pedig lassan létrejött egy újabb szolgáltatói kör, amelyik a cégeket szervezi, ügyvezetőket toborozza.
Az eddigi oknyomozás azt mutatja, hogy van négy-hat csoport, amelyik ezt szolgáltatja az országban, jellemző profillal. Van aki vagyonőrökből toborozza a „gumibélyegzős” ügyvezetőt, van aki Szlovákia, Ukrajna, Szerbia, Moldova irányában bír kapcsolatokkal. Utána vannak a „takarítók” akik székhely szolgáltatók, külön szolgáltatási opciókkal külföldi ügyvezetők szervezésével.
Joggal merül fel a kérdés, hogy ha ez ennyire nyilvánvaló, akkor a hatóságok miért nem tesznek semmit? A válasz több szempontból adható meg:
Ameddig a fővállalkozó, mint az egész rendszer „motorja” nem buktatható, addig csak az alsóbb szintű szereplők kerülnek esetenként bíróság elé, a „piac” viszont hamar kitermeli az utódokat. A fővállalkozó azért nem kerül bajba, mert a kulcs emberek, akik a fővállalkozó és az alatta lévő rendszer között vannak „üzemeltetőként” egy nyomozás során nem láthatók a hatóságnak. Miért? A vagyonőr nem ismeri őket, nem tudja, hogy kik ők. A haszon egy része „dobozban” megy vissza a fővállalkozóhoz, így gyakorlatilag bizonyíthatatlan.
A vagyonőrök sok esetben kapnak „borítékos” részt fizetésükhöz, ami jól jön akkor, ha a bank, vagy az elvált feleség felé is vannak kötelezettséget. A borítékos pénz mellé „jár” a figyelmeztetés is, „ tartsd a szád, mert te is feketén kapod a pénzed”
A NAV nyomozásai általában adminisztratív eszközökkel zajlanak, sok vagyonőr küldi el a „távkihallgatási kérdőív”-et amiben benne van egy olyan kérdés, hogy „mondta-e önnek valaki, hogy mit írjon ebbe a kérdőívbe?” Állítólag volt olyan aki beírta…
A tapasztalat az, hogy az Adóhivatal nem szimpatikus az állampolgárnak, a hivatalt arrogáns rablónak tartja az állampolgár, őt pedig pénzautomatának, vagy potenciális adócsalónak a hivatal. ( itt jegyzem meg, hogy a legálisan működő cégek esetében erősebb a „zéró tolerancia” mivel ami illegális, az nem látszik… )
Amikor egy-egy esetben a vagyonőrnél elszakad a cérna, tesz egy névvel, vagy névtelenül megírt be, vagy feljelentést, akkor a hatóság sok esetben nem is reagál. Hogy miért? Mert a vagyonőr csak egy olyan szeletet lát problémaként, ami kevés a hatóságnak ahhoz, hogy nyomozni tudjon.
Ez a szerencséje a havi szinten százmilliókat szállító munkaerő kölcsönző (al)vállalkozásoknak is. Hiába adja le valaki a drótot, hogy mikor hol közlekedik egy zsák pénz, ez még önmagában kevés ahhoz, hogy balhé legyen.
Mi a megoldás? Nem tudom. Ha már beszélünk róla, vannak olyan magánszemélyek és cégek akik támogatják önkéntes munkával, vagy pénzzel az ilyen féle oknyomozást, akkor talán elindul valami.
Keressük a kapcsolatot a hivatalos együttműködésre, a Személy- Vagyonvédelmi és Magánnyomozó Szakmai Kamara részéről érkezett visszajelzés, hogy hamarosan el fog indulni valami.
Erről be fogunk számolni, addig köszönjük az eddig és a jövőbeni segítséget!