Sajtóetika – információ forrás védelme VS. bűnpártolás

5 min read

Az oknyomozó újságírás állandó dilemmája a hírforrás védelme olyan esetben, ha maga az információ egy konkrét bűncselekményre utal. Ha az oknyomozás témája az élőerős vagyonvédelmi szolgáltatás ez kifejezetten igaz. Az, hogy a hírforrás kiléte titkolható a sajtótörvényből következik, egy újságíró nem köteles kiadni az információ forrását, ha az konkrét személy. De mi van akkor, ha maga az információ utal a forrásra? Publikációs szempontból ez csupán szakmai kérdés, hiszen lehet úgy fogalmazni, hogy ne legyen azonosítható az informátor. Mi van akkor, ha a kapott információ, vagy jobb-rosszabb esetben a kapott dokumentumok, bizonyítékok egyértelműen bűncselekményt igazolnak? El is érkeztünk az újságíró etika, forrás védelme és bűnpártolás ellentmondásához.

forrás: internet

Konkrét példákkal igazolható, hogy a felvetés jogos. 2021 márciusában kapott szerkesztőségünk egy dobozt, tele szolgálati dokumentumokkal, hivatalos és nem hivatalos ( borítékos ) kifizetéseket bizonyító iratokkal. A több napos elemzés, az irományok rendezgetése után egy 95%-os bizonyítási láncot láttunk, telis tele személyes adatokkal. Az Adatvédelmi Hatóság hozzáállását ismerve, főleg “jóindulatú” közérdekű bejelentésére, ilyenkor nincs más megoldás, mint a hatóságok felé bejelentést, vagy feljelentést tenni. A kettősség adott: nyilvánvaló közérdek és jogi felelősség a bűncselekmények hatóság részére történő közlése, hiszen ellenkező esetben könnyen lehet bűnpártolás, vagy amit még jóakarók belemagyarázhatnak. Nyilvánvaló, hogy az információ forrása is azt várja el, hogy legyen következménye annak, hogy beszélt. Ezzel együtt védeni kell a forrást, hiszen csak egy ember egzisztenciája a tét, nem beszélve arról, hogy a vagyonvédelmi hálózatok fő emberei szinte sugározzák magukból a befolyást, hatalmat, vélt, vagy valós poltikai hátterű sérthetetlenségüket. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy majdnem minden videón, ahol vagyonvédelmi cégekkel kapcsolatos elfogás látható, ott vannak a már-már kötelező kellékek a fegyverek is. Vékony vonalon kell haladni egy oknyomozó internetes újság szerkesztőjének ahhoz, hogy ne lépjen át piros vonalat.

Másik, szintén érdekes probléma, hogy egy szaftos információ milyen kereteken belül publikálható? Most nem a kamu cégek lelki érzékenységéről van szó, volt arra is példa, hogy levelezhettünk egy olyan valakivel, aki a mit sem sejtő “ügyvezető” nevében méltatlankodott. A kérdés az, hogy mennyi adat és tény hozható nyilvánosságra úgy, hogy az ne legyen a hatóság akadályozásaként értelmezhető. Arról nem is beszélve, hogy egy feljelentés után, kié az átadott információ, ki rendelkezik vele? Fontos ez, hiszen az olvasók tényeket várnak, az ügyfeleink, támogatóink pedig elemzéseket kérnek, még “tényebb” tényekkel a következtetések, későbbi jó döntések érdekében.

Ezt a gordiuszi csomót nem sikerült átvágni, így mindenféle érintett, szakmai szervezethez fordultunk. Újságíróként kézenfekvő volt a MÚOSZ ( Magyar Újságírók Szövetség ) felé vázolni a problémát és szakmai állásfoglalást kérni. A kérdés az volt összefoglalva: Mik az etikai és újságíró szakmai normák konkrét bűnügyi információ és a forrás egyidejű védelme esetére, milyen legális és felvállalható hatósági koordináció ajánlott? Két és fél hónappal később érkezett egy telefonhívás az “Önök etikai ügyével” kapcsolatban, ahol annak eldöntése is kb. 5 perc volt, hogy vajon ellenünk folyik-e etikai eljárás? Választ nem kaptunk, csak annyi biztatást, hogy foglalkoznak az üggyel, majd keresnek…

Kicsivel több, mint egy évvel korábban, amikor csírájában látható volt, hogy milyen minőségű és mennyiségű olvasói információ érkezhet szerkesztőségünkbe, küldünk egy egyeztetést kérő megkeresést a NAV bűnügyi igazgatójának. Válaszra sem méltattak… Az, hogy a NAV illetékesei mégsem teljesen immunisak cikkeinkre csak abból derült ki, hogy a “doboz” átadásakor az illetékes NAV nyomozó szerv több munkatársa is említette, hogy rendszeres olvasónk. Furcsa, de jó érzés volt, viszont a probléma továbbra is megoldatlan.

Jelenleg a Vagyonvédelmi Kamara irányából próbálunk egyeztetéseket kezdeményezni, egyelőre nem kaptunk elutasítást.

Forrás: internet

Miért pont most aktuális ez a hosszú ideje sikertelenül boncolgatott probléma? 2021 áprilisában egy házkutatás volt egy évtizedes múlttal rendelkező alvállalkozói csoportnál. Amikor a hatóság levonult a helyszínekről, elkezdtek özönleni hozzánk a kommentek, információk, majd “természetesen” a kézzel fogható bizonyíték(hordozók). Több adathordozó is hozzánk került, amelyeken első látásra nem volt semmi, de egy 30 dolláros adat visszaállító program segítségével több tízezer word, excel, PDF dokumentum vált láthatóvá. Ezek elemzése lassan befejeződik, egy alvállalkozó csapat két emberének és azok “munkatársainak”, ügyfeleinek több, mint tíz éves története vált láthatóvá. Most a kötelező körök futása jön, sajtómegkeresések az adatokban szereplő személyek, cégek felé, hogy valóban ők szerepelnek-e azokban, majd ha ez igaz az egész továbbítása a hatóságok felé. Már kicsit rutinosabban igyekszünk kezelni az új “dobozt” okulva a korábbi tapasztalataiból.