Pillanatfelvétel a vagyonvédelemről – vélemény cikk

Az élőerős vagyonvédelem helyzetét sokan, sokféleképpen értékelik, ami publikáció erről olvasható érdekes kontrasztot képez az általunk megismert valósággal szemben. A vagyonvédelmi szakma reprezentánsaiként ítélt válaszadók a szakma helyzetéről, jellemzően a gazdaság fehérítést, kisebb mértékben a szakmai fejlődési irányokat említik. A bevezető rezsi óradíj-szabályokat majdnem mindenki üdvözli. Ha ezeket a nyilatkozatokat nézzük, egy jogilag is és szakmailag is tisztuló vagyonvédelmi piac látszik.

Azonban, ha a kérdést egy oknyomozó-szakmai internetes újság szempontjából nézzük, már nem ennyire rózsás a helyzet. Az utóbbi egy év és a most folyamatban lévő egyik témánkban érintett esetet is ide számítva, négy komoly vagyonvédelmi céges bukását nézve, azok hátterét is elemezve láthatjuk, hogy sokszor ismétlődő elkövetési elemek, cég hálózat struktúrák, megoldó képletek működtetik a vagyonvédelem feketegazdaságát.

Összességében egy „átlagos” vagyonvédelmi szolgáltatásnak több illegális eleme van, mint legális:

Alvállalkozók: cserélődő cégnevek, ugyanazokkal a „kipróbált” emberekkel a háttérben, változó cégnevekkel. Ha kinyílik egy időkapszula, jól látható, hogy még a szerződés, teljesítési igazolás, de még az óradíj elszámolások formátuma is ugyanaz. A szereplőkről nem is beszélve:

Területi vezetők: szerepük kulcsfontosságú, nemcsak a rendszer üzemeltetésében, hanem a bukásokban is, gyakori, hogy egy rosszul kezelt, lenézett, sértett területi vezető az évek alatt összegyűjtött levelezését, szemét égetőtől megmentett borítékjait „áruba bocsátja” a lelki békéje kedvéért. Az sem elhanyagolható tény, hogy a területi vezetők praktikus okból mindig az aktuális alvállalkozó foglalkoztatásában állnak.

Toborzó emberek: akik vagyonőrök voltak, sok hasznos telefonszámmal, vagy „napszámos csapattal” állnak jutalékért az alvállalkozók rendelkezésére, nem számlaképes elszámolással.

Szervező emberek, régi barátok: akik mindenhol ott vannak, de mégsem látszanak. Az Ő dolguk az alvállalkozó alatti cégek menedzselése, ügyvezető toborzás. Ők lehetnek akár ügyvédek, székhely szolgáltatók, vagy csak simán a toborzókhoz hasonló „beszállítók”

Befolyás szolgáltatók: Valós, vagy látszat védelem címen sarcot szedő szolgáltatók, bennfentes információ források, akik szívesen fogadnak el jutalékot a szerzett üzlet után, vagy adnak védelmet „pártkapcsolat” és egyéb kreatív címen egy adott cégeknek. Van, aki adott alvállalkozó „megbízhatósági vizsgálatát” végzi szolgáltatásként nem olcsón.

Ha a bűnfelderítési részét nézzük: elmondhatjuk, hogy a nagy bukások ellenére sem az igazi haszonélvezők csuklóján kattan a bilincs. A cégcsoportok esetében általános, hogy a cégdokumentumokban nevesített, egy nem nevesített cégtulajdonos, aki az igazi döntéshozó egy ügyvezetőt, vagy vezérigazgatót alkalmaz. Ők jobbára nyugdíjasok, volt rendőrök, bár volt példa feltörekvő ifjú „szakemberre” is, aki élete lehetőségeként értékelte a kapott megbízást. Ők azok, akik az utolsó védvonal a hasznot élvező tényleges vezető és az esetleges probléma között. Egy tavaszi ügyben látható ez igazán.

Hatósági eredmények: Már egy alvállalkozói hálózat jó időben történő lekapcsolása is hatalmas eredmény, jól mutat a hatalmas pénz mennyiség a házkutatási videón, a Ferrarik, puskák, pisztolyok mellett. Főleg, ha az összes érintett hatóság elkészíti a saját videóját ugyanarról, hiszen akkor jól ütemezve többször is nyilvánosságra lehet hozni. Tisztul a piac… Ezek nem elhanyagolható eredmények, de ahogy egy földrengés után az árkokat felölti a víz, itt is hamar betömi a hiányzó alvállalkozók helyét a feketegazdaság. Ismerünk olyan vagyonvédelmi fővállalkozót, amelyik évek óta „rosszul dönt” a vagyonvédelmi alvállalkozóit illetően, szinte régi kedves ismerősként levelezünk velük kedélyes stílusban a kényelmetlen kérdésekről. Ezek rendre kimaradnak a szórásból, nyilván a „szükséges minimum” így is adott a sikerhez.

Bónuszként: Másfél évvel ezelőtt, amikor elkezdett nagy tömegben érkezni az információ a láncolati cégekkel kapcsolatban, küldtük egy kapcsolatfelvevő levelet a NAV Bűnügyi Igazgatóságának a főigazgatónak. Igazából egy bemutatkozás volt egy személyes egyeztetés kérésével, hiszen már akkor is úgy tűnt, hogy nálunk hamarabb összeállhat a kép. Válasz nem érkezett. Egyébként a NAV a sajtómegkeresésekre sem ad érdemi választ.

A fővállalkozó vagyonvédelmi cégek általános nyeresége 200-400 Ft óránként, ezzel, illetve az esetleges további „kötelező költségekkel” terhelt díj az, amiért az alvállalkozó dolgozik. Ennek a rezsióradíjhoz nincs sok köze, hiszen az esetek nagy részében van alvállalkozó.

Jogos a kérdés, hogy van-e valós érdek a „szakma fehérítésére” ? Jogi eszközökkel ez majdnem lehetetlen, a résztvevők szempontjából pedig nincsen, hiszen a minél zavarosabb alvállalkozói rendszerek a titka a könnyű pénzcsinálásnak. A megbízói oldal tisztán piaci alapon gondolkozik, ami olcsóbb, az kell, bár, ha látható a kockázat, vagy a veszély reagál.

A vélemény cikkben hivatkozott publikáció a Biztonságpiac korábbi interjúja, amely ITT olvasható el.