ÉRDEKLABIRINTUS – MIÉRT NEM BUKNAK A NAGY HALAK?

11 min read

Aktuális kérdés, hiszen az idei költségvetési hiány rekordokat dönt, az árak emelkednek, különadók mindenhol. A Nemzet Adó és Vámhivatal alapküldetése a költségvetési bevételek gyarapítása, ha úgy tetszik “pénzgyár” az államnak. Két szerve van a NAV-nak, vagy inkább nevezzük ágnak, az adó ág és a bűnügyi ág. Az egyik az adóellenőrök és néha furán működő automata rendszerek világa, a másik a bűnügyeseké, akik az adócsalókat próbálják nyakon csípni. Van a NAV-nak mindenféle kockázat elemző rendszere is, ilyen a “PANORÁMA” is, de mindennel együtt úgy tűnik, hogy a vagyonvédelem alvállalkozós nagyágyúi valahogy mindig megússzák. Persze vannak kis halak, “bér ügyvezetők” akik adott esetben viszik a balhét, erről is írtunk már.

A cikk előkészítésekor küldtünk sajtómegkeresést a NAV sajtószolgálatnak, tanulságos a válasz:

Forrás: NAV sajtó

A válaszból úgy tűnik, hogy költségvetési hiány ide, vagy oda, a bűnügyesek teszik a dolgukat, nem lesz intenzívebb a vadászat. Vajon ennek mi lehet az oka?

Kezdik a tényekkel: Adott a magyar vagyonvédelmi „szakma” szolgáltatókkal. Ez túlnyomó többségben a költségvetési csalásra épül, a jelentős bevételek az adók, járulékok be nem fizetéséből származnak.  Ez egy évtizedes fejlődés után kialakult tökéletes rendszer, elérte azt az állapotot, hogy minden résztvevő megtalálja benne a számítását. Tökéletes egyensúly, nincs ok változtatni.  Jól jár a megbízó, hiszen olcsóbban jut hozzá vagyonvédelmi szolgáltatáshoz, mint sok esetben a legolcsóbb alkalmazottjának a költsége.  Sokat tud keresni a vagyonvédelmi szolgáltatói hálózat is, hiszen a magas adók és járulékok adnak lehetőséget árat csökkenteni és extra pénzt keresni. Jól jár az adóhivatal és a költségvetés is, hiszen az olykor-olykor elindított büntető eljárások megadják az „adminisztratív igazolást” arra, hogy a szervezet dolgozik, a kevésbé körültekintő, vagy “bátor” alvállalkozóknál pedig mindig van annyi vagyon, amiből egy jól kommunikálható „sikeres nyomozás” közreadható.

Összeesküvés elméletek állandó témája, hogy egyes „régi  motorosok”, azaz több éve a látható vagyonvédelem árnyékban ténykedő résztvevők politikai kapcsolataik, szerencséjük, ügyességük, korrupt kapcsolataik, vagy varázsital segítségével tudják, esetenként akár százmilliós adómentes  bevétellel járó alvállalkozó hálózatukat üzemeltetni. Aki itt keresné a titkot, csalódni fog, mi sem tudjuk, azaz inkább sejtjük, hogy miért lehet ez így

Kezdjük azzal az állítással, hogy mindkét „oldal”, azaz a költségvetési csalásra építő „vállalkozók” és a hatóságok motivációja ugyanaz:  a pénzcsinálás.  Így egyszerűen. Aki csal, azért teszi, hogy pénzhez jusson, aki ezt üldözi, próbálja ezt visszaszerezni, mert ez a feladata. 

A hatóságok eseténben persze beszélhetnénk bűnmegelőzésről, minél több felderített és bizonyított bűncselekményről, de vannak  elvárások és korlátok, amik ezt torzítják.  Akadály a kapacitás / érdemi munkára képes nyomozói állomány mérete, elvárás pedig a költségvetés számára visszaszerzett vagyon.  Ha jobban megnézzük a híradásokat adócsaló hálózatok esetében, majdnem minden esetben olvashatunk az okozott kár mértékéről és a lefoglalt javakról. Ezek nagyjából fedik egymást. Gyanítható, hogy egy költségvetési befizetőként üzemeltetett intézmény elsődleges célja lesz a bevételszerzés és az ehhez szükséges jogcím megteremtése.

Lefordítva:  ha adott egy gyanítható bűncselekmény, párhuzamosan megkezdődik a vagyon felderítése és ha annak mértéke megfelelő, akkor már csak a bizonyítást kell  lefolytatni és kész is. Nyilván, ha megvan a vagyon, ami vihető, akkor a bizonyítás a „szükséges minimum elvén” folytatódik. Ha van egy alvállalkozó nagy autóval és a „kötelező” kellékekkel, akkor kit érdekel a felbujtó, vagy az évek óta háttérbe álló igazi szervező, akinek a nevén alig van valami és mondjuk Skodával jár. Sokszor találkozhatunk nagy lábon élő, de láthatóan alacsony „megvalósítási képességekkel” rendelkező emberekkel, akiknél nem értjük, hogy lehet ennyire sikeres. Ez a vállalkozó típus szereti is ezt megmutatni, nagyjárművek, hajó, utazás, ház stb, nem ördöglakat bonyolultságú feltérképezni a majdan foglalható vagyont. Ilyet is láthattunk bukni az elmúlt hónapokban.

A vagyonvédelmi rendszereket üzemeltető, a „dobható” cégeket és „vállalkozókat” egyre hatékonyabban beszervezni képes háttér embereket ideális esetben nem látja senki. Így tudnak több tíz éve a piacon ténykedni, egyre magasabb szintű kapcsolatokat ápolni, hiszen az üzletben eltöltött idő lassan, de biztosan megnyitja a fővállalkozók zárt kapuit is.  

Így aztán nem érdekel  senkit, hogy ezek az urak/hölgyek tárgyalnak a fővállalkozóval és az ő embereik hozzák az új ügyvezetőt, vagy tüntetik el a cégeket. Egy a lényeg, hogy ha szükséges megmagyarázható legyen, hogy mit keresett egy fővállalkozói tárgyaláson, de erre jó az aktuális bukó cég megbízása „szakmai kapcsolattartásra” -nyilván fel sem merül, hogy az előző alvállalkozóknál is ez volt…

Egy komplett szolgáltatási ágazat épült az évek folyamán a láncolati vagyonvédelmi vállalkozások kiszolgálására, logisztikájára, székhelyszolgáltatók, szervezők, pénzmozgató emberek. Nekik nincsen olyan látható vagyonuk, ami miatt „érdekesek” lehetnek így csak akkor foglalkoznak velük, ha nagyon látszanak… Amúgy pedig mindig van egy újjá szervezett rendszer, amelyik felszívja őket.

A vagyonvédelmi szolgáltatásokat megvásárló megbízó sokszor bárgyú tudatlansággal szerzi be a szolgáltatásokat, több azonos morális kategóriába tartozó piaci versenytárs ajánlatából, a „biztonságos középértéket” veszi ki. Itt most nem beszélünk a „baráti cégek” információval történő támogatásáról illő jutalék ellenében.   Ezzel adott is a probléma esetén felmutatható igazolás:  mindenben körültekintően jártunk el…   Tény, hogy egy adott megbízó a vagyonvédelmi szolgáltató bukása esetén tízből nyolcszor nem reagál a sajtómegkeresésre, a maradék pedig üzleti titkot emlegetve kerüli az érdemi választ. 

Érdekes kérdés, hogy az információ elsődleges forrása, a vagyonőr, miért nem bízik a hatóságban, vagy, ha tesz is egy bejelentést, akkor miért van többször kudarc élménye és miért indul viszonylag kevés nyomozás?  Ennek több oka lehet:  saját tapasztalat, hogy a vagyonőr információja szubjektív és egyoldalú, nehéz tényként kezelni, bűncselekmény bizonyítására pedig önmagában nem alkalmas. 

Oknyomozó munkánk általános tapasztalat, hogy több forrás egyidejű  használata és konkrét kérdések a kulcsa annak, hogy megalapozott cikk szülessen, vagy, ugyanezen a bizonyítási elven büntető eljárás induljon. 

A hatékonyság hiánya azonos az információ hiányával, használható információhoz annak forrásával kialakított bizalmi kapcsolat kellene. Valami oka annak is lehet, hogy inkább hozzánk, egy internetes újsághoz fordulnak a források, mint a hatósághoz.  Oda legfeljebb névtelen levelet írnak. 

Olvasói információ az is, hogy adózási ügyekben sem túl  együttműködő a hatóság, nem, egy forrásunk említette, hogy az adóhivatal ügyintézője a bepanaszolt céget „régi ismerősként” reagálta, de érdemi segítség, lépés nem történt.

Ha a klasszikus bűnügyi felderítéssel kapcsolatos olvasói tapasztalatokat vesszük, itt is vannak jellegzetességek.  Egy Hajdú Bihar megyében folyó ügy összes látható résztvevőjét meggyanúsították, „lehet egyezkedni” megjegyzéssel.  Volt olyan eset, hogy a nyomozó eljutott a vagyonőrhöz, azaz a tanúhoz, de “elfelejtette” később keresni. Valószínűleg nem működik „mélységi felderítés” sem, hiszen az alvállalkozókon átvelő állandó emberek sem fókuszpontja a nyomozásoknak, ahogy a székhelyszolgáltatók sem. Ez a garancia arra, ha elviszik a látható cégeket, a rendszer a megfelelő ismeretekkel rendelkező személyek által újra szervezhető.  

Nyoma sincsen olyan ügynek, amelyben a szolgáltatást valós költségszint alatt megvásárló  megbízó, a fővállalkozó és az alvállalkozók egyszerre kerülnének büntető eljárásba. Nem beszélve a háttéremberekről, az infrastruktúra résztvevőiről. Ahhoz, hogy egy ilyen rendszer akár oknyomozó újságírás, akár a nyomozások érdekei szerint felderíthető legyen, nem sok minden kell:   Szándék, pénz, infrastuktúra.  A feltételekből, ha csak egy is hiányzik, már nem működhet, általában a szándék és a pénz hiánya látható, az infrastruktúra kérdéses.  Modellezés alapján tényként lehet kijelenteni, hogy akár újságírás, akár nyomozás a cél, egy nagyjából  öt fős csapat megfelelő eszközökkel már tudna eredményt elérni. Ez az állítás némi magyarázatot érdemel:  A SecBlog today internetes újság közel hat éve alatt kialakult az az olvasói réteg, amely folyamatos információt ad a napi helyzetről, aktuális alvállalkozókról, kifizetési módokról problémákról. Ezek elemzése sablonokra egyszerűsíthető, „csak” dolgozni  kell vele és lerajzolni. A háttér emberek és a vagyon felderítése sem bonyolult, hiszen ez látható, csak tudni kell hova nézni.

Sok oknyomozás, vagy felderítés kulcsfigurája lehet az a középvezető, akit a mindenkori alvállalkozóhoz dobnak, minden átmegy a kezén, ami a napi rutin, de nincs megbecsülve, a táplálkozási lánc alján van. Több konkrét ügyben ez a réteg az, ahonnan indultak a dolgok.

Ha kellően aktívan kommunikálunk előbb utóbb a fővállalkozó réteg is lehetőséget lát arra, hogy a piaci versenytársat kiadja, hiszen arra is volt több példa, hogy jó bűnügyi kapcsolatokkal rendelkező  cég munkatársa szinte napra pontosan megjósolta, hogy melyik céggel mi fog történni.  … úgy is lett…

A háttéremberek is előtűnnek a ködből lassan. Van olyan, hogy egyik hálózat váltja a másikat, egyszerre vannak jelen fővállalkozói tárgyaláson, az évek alatt megismerik egymást. Nem túlzó az állítás, hogy ezek az emberek ismerik egymást, vagy legalább tudnak egymásról. Ezt igazolja, hogy több olyan bennfentes kapcsolatunk is lett az idők folyamán, akik olyanok, mint Antal Imre volt a viccekkel…  bármilyen poénra készülünk ő mondja végül. Ez mind a vicc, mind a megállapításaink esetében igen bosszantó, de tényszerűen mutatja, vannak, akik átlátják a. rendszert. 

Nem hagyható ki az „érinthetetlen” cégek kérdése sem, hiszen bűnfelderítési és piaci szempontból is kikerülhetetlen a téma.

Általános tapasztalat, hogy konkrét cégek esetében mind a piaci résztvevők, mind a hatóságok öncenzúrát alkalmaznak. Tény, sokan elmondták tapasztalataikat kihallgatásokról, de hatósági emberek is beszélnek erről informális egyeztetéseken.  Érdekes, hogy ezek a „néven nem nevezhető” vállalkozások tulajdonképpen semmi törvénytelen dolgot nem tesznek, mint, hogy maximálisan kihasználják érdekérvényesítő képességeiket piacszerzéskor és ismerve a rendszert, maximálisan kipréselik az alvállalkozókból az utolsó forintot is. Igen, visszaélnek a helyzetükkel, találékonyan, agresszíven akár, de melyik rendszer, vagy társadalmi forma az, ahol nem így működnek a dolgok. Emberek vagyunk, ha van hatalmunk használjuk… „becsületére” legyen mondva ennek a „rendszernek”, ha egy alvállalkozó bajba kerül, azonnal elengedik, nincs sem politikai, sem egyéb védelem.

Minden publikáció végére szokás frappáns lezárást írni, ide nem sikerült. A cikkben leírtak inkább szerzői vélemény, mint tényközlés, de egyes elemei félelmetes hasonlóságot mutatnak a valóság egy – egy konkrét elemével…

Ezzel a cikkel kapcsolatban részletes elemzést készítünk, amely videó formájában 2022 július 01.-től lesz érhető díj ellenében. A cikkben szereplő tények és a kapott információk alapján büntetőeljárás valószínűsíthető.Amennyiben munkánkat támogatná, elindítottuk elővételes támogató jegy értékesítésünket. Erről bővebb információt ITT talál. Támogatóink részére a 2022 július 01.-es induló videó elemzések előtti időszakban is biztosítunk konzultációs lehetőséget, amennyiben cikkeink hátterét érintő kérdésük lenne.