AL CAPONE módszer – hogy bukhat egy cégláncolat? – vélemény cikk

5 min read

Al Capone a múlt század közismert amerikai bandavezérének végzetét az adóhivatal okozta, de nem a köztörvényes bűncselekményekért, a mindenki által ismert és köztudott szeszcsempészetért, gyilkosságokért és egyéb gaztettek miatt. Ezekre az esetekre ugyanis megfelelő minőségű biztosítást kötött a megvett politikusokkal, zsarukkal, bírókkal, újságírókkal, így a gyakorlatban valóban „érinthetetlen” volt. Volt azonban egy akkoriban egy még kevéssé ismert szövetségi hivatal, melyet akkoriban még nem vettek komolyan, hiszen az is gyakorlatilag az I. Vh. Vége felé kezdte meg az egész USA-ra kiterjedő szövetségi adók beszedését. Ez a bár már ötven évvel korábban már létező, de valódi hatalommal és jogosultságokkal csak akkoriban megtámogatott hivatal az IRS volt, vagyis az USA polgáraira szövetségi szinten adót kivető hivatal volt. Az egyik legenda szerint egy FBI ügynök megszerezte a “könyvelést”, mások más, színesebb történetekről regélnek, de tény, hogy ez a hivatal fogta perbe a közismert és híres bűnözőt, aki valóban nem értette, hogy mit packáznak vele a fináncok, ha gyilkolt, rabolt” és azok miatt a mai értelemben vett – talán éppen első – celebet alkotta meg belőle a bulvármédia. Innentől azonban nem volt esélye a híres gengszternek, hiszen a bizonyítékok alapján – ami az életmódjából, könyveléséből következett – gyerekjáték volt perbe fogni, lecsukatni Caponét a szövetségi adó elcsalása miatt. A kicsi, senki által komolyan nem hivatal apró Dávidjai játszi könnyedséggel győztél le az addig érinthetetlennek tartott Góliátot, hiszen a bíróság előtt ebben az esetben a vitathatatlan tények álltak szemben egy celebbel. Ebből pedig már senki sem mosta, mert moshatta ki a „sztárt”. El is ítélték tehát annak rendje és módja szerint. Amikor pedig már bent volt, senkinek sem volt fontos vigyázni rá. Sőt, a mai módon értelmezve az akkori reakciókat, sokat “törölték az ismerősök közül”. Amikor már nem számított, mindenki elfelejtette. A celeb fényei először csak a médiában kopott meg – abban, ami táplálta az érinthetetlenség mítoszát -, majd az élete is véget ért, bizonyos szempontból méltatatlanul az „életművéhez”, aminek nyoma sem maradt azok után, hogy nem a gyilkosságokért, hanem megalázó módon egy adminisztratív hiba miatt került börtönbe.

forrás: internet

Közhely, hogy a történelem ismétli önmagát. Az viszont tény, hogy egyes történelem által fejjegyzett események tükörképe, más szereplőkkel és helyzettel, de ismétlődnek, ahogy a hibák és a megoldások is, talán ezért is lenne fontos a történelmet kicsit másképp látnunk és jobban elmélyednünk benne.

Az akkori világ és Al Capone felfogása mutat sok hasonlóságot. Általános, még ha nem bizonyított tény, hogy a költségvetési csalások haszonélvezőit a politikusokkal, zsarukkal, bírókkal, újságírókkal együtt emlegetik, így magyarázva “sikerességüket”.

Ahogy akkor Amerikában az adóhivatalt, most is találunk egy nem kevésbé veszélyes, de az akkori időkhöz hasonlóan most is alábecsült szövetségi intézményt, az Európai Adatvédelmi Hatóságok intézményét, aminek a tagállami intézményét ma Nemzeti Adatvédelmi és Információ Szabadság Hatóságnak hívják. Márpedig ha Adatvédelmi oldalról közelítjük meg egy fő és alvállalkozói láncolat működését, akkor Al Caponéval – aki legalább egy, ha szabad így fogalmazni stílusos celeb volt maga idejében – ma senki által sem sztárolt vállalkozások hiszik azt, hogy ha megfelelő „biztosításokat kötnek”, ha „van pénzük a sztárügyvédekre”, akkor őket nem fogják a „rajongóik” a tárgyalóterembe kísérni és az eseményeket érdeklődéssel és médiafelhajtással követni, ha ez az egész rendszer a porba hullik akár egyetlen személy- és vagyonőr „vallomásával”.

forrás: internet

Márpedig akárcsak annak idején az IRS esetén, úgy most is kijelenthető, hogy alábecsülnek egy szövetségi hivatalt. A NAIH működéséről nem fognak sokat tudni az emberek, hiszen nem is kell róluk sokat tudni. Valójában bőven elég azt tudni, hogy a Felügyeleti hatóság honlapján gyarapodó hatósági vizsgálatok dokumentumai alapján nem tétlenkednek.

Ezért célszerű felhívni arra a figyelmet, hogy nem biztos, hogy minden szempontból jogszerű az ahogy manapság egy személy- és vagyonőr munkára jelentkezik, és ahogy a szerződés tartalmát megismeri, és különösen akkor, ha csak a szerződés aláírásakor tudja meg azt, hogy új munkáltatója van. Most még nem ébredtek a tudatukra, de mint tudjuk a tapasztalatokból, ez már csak idő kérdése. Ismerve a kihasználást, a munkakörülményeket, csoda lenne, ha ez a „kegyelmi állapot” még sokáig fenn maradhatna, hiszen ma sokszor az sem tudható, hogy ki kezeli az adatokat. Egy, olvasónk segítségével hozzánk került adatbázis jól mutatja a helyzetet, amikor a személyes adatok, vagyonvédelmi munkához szükséges vizsgák igazolásai egy több, mint tíz éves időszakot felölelő alvállalkozói szervezet adathordozóján lapulnak, gyaníthatóan úgy, hogy az érintettek nem is tudnak erről. 

Újabb Pandora szelencéje nyílt ki, és a dobozok sorban állnak

A cikk társszerzője: Antal Tibor ATASI Kft.