Reptéri történetek – első rész
4 min read
Ez a téma egy vagyonvédelmi cég problémájával kezdődött. Bukásnak nem nevezhető a helyzet, hiszen a „szokásostól” eltérően nem törte rá az ajtót a NAV a cégvezetőkre hajnalban, látványos sajtóközleményben sem hirdetett győzelmet az adóhatóság. Szépen csendben összeadták, hogy az alvállalkozók mit nem fizettek be, felszorozták pótlékokkal, bírsággal és egy szépnek nem mondható január végi napon 730,000,000 Ft.-al ( Hétszázmarmincmilló ) lett kevesebb a társaság bankszámlája. Az alap történet ismerős, írtunk róla korábban.
A sztori folytatása, hogy a pénzügyi blokkolás gyakorlatilag lehetetlenné tette további szolgáltatást és így beindultak a vésztervek. Az őrök nem jutottak időben a pénzükhöz, lépéskényszerbe került néhány megbízó is emiatt és itt kezdődik a repülőtéri történet.
Az érintett cég hosszú évek óta őrizte a Celebi Ground Handling Kft. dolgait a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. Itt nem dolgozhat akárki, mindenféle engedélyek, személyes háttérellenőrzés kell, már ahhoz is, hogy valaki egyes területekre beléphessen.
Mivel innen is jöttek megkeresések, kicsit beleástuk magunkat a reptéri szolgáltatás sajátosságaiba. És… Egyszer csak eljött egy pillanat, mintha Pandora szelencéjét nyitottuk volna ki, sok év mindenféle furcsasága ránk borult, már-már magas biztonsági kockázatú érzésekkel. Nagy sztori lett volna az is, hogy a védelmi szolgáltatás három havonta változó al- al vállalkozókkal történt, ( állandó fő -alvállalkozóval ), akinek az irányítója egyben a fővállalkozó védelmi tisztje is volt…
Ezután jöttek a továbbiak. Egy repülőtéri szolgáltatáshoz földi kiszolgálói engedély kell(ene), ez azonban csak a fővállalkozónak volt, az állandó alvállalkozónak és annak további, cserélődő al-alvállalkozóinak már nem. Figyelem, ez még nincs a NAV látókörében, legalábbis, azok a dolgozók, akikkel sikerült beszélni nem beszéltek semmilyen hatósági érdeklődésről…
Szóba kerültek olyan hatósági emberek, akik távoltól és felületes szemmel nézve akár korruptnak is tűnhetnek, hiszen egyik helyről egy mikrobusz kerül ( a család alá… ) máshonnan számlázós bevétel, de már egy céges névjegykártya is belefér a legújabb kedvenc védelmi szolgáltató lógójával.
Kaptunk információt olyan korábbi Budapest Airport munkatársról is, aki azzal alapozta meg „piaci” helyzetét, hogy az akkori, munkája révén ismert érdeklődőkről havi fixért tájékoztatta az érdekelt szolgáltatókat. ( értsd: azokról az érdeklődésekről van szó, ha valaki, például egy szállítmányozó cég, vagy légitársaság kért a repülőtértől ajánlatot, mert Magyarországon szeretett volna szolgáltatást, vagy repülőgép járatot indítani )
Más hatósági emberek „könyvei” félmilliós darabáron névre szólóan nyomtatva jelentették a „zálogát” a jó hatósági kapcsolatnak. ( az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, így az a narratíva is helyes lehet, hogy a „közvetítő” csak hivatkozott rájuk, az ár felverése érdekében.
Beszélnek konkurencia harcról, egymás feljelentésről, de olyan szolgáltatóról is, aki azért kapott bírságot, mert alaptalanul jelentett fel másokat. Mindenesetre kaptunk konkrét információt ügyészségi nyomozásról is, ami azt jelenti, hogy hatósági emberek vannak célkeresztben.
Köszönhetően a a konkurencia harcnak, végül még egy másik reptér légi – csirkeszállításának a története is kikötött szerkesztőségünknél, alaposan illusztrálva kamera felvételekkel. Itt az alap probléma az volt, hogy megfelelő eszköz hiányában tippelték a súlyt. Ami ugye, egy légi szállításnál azért elég fontos lenne.
Ezek után a csomagdézsmálós „szakemberek” már nem is annyira érdekesek. A sok történet szálait bogozzuk gyártjuk a sajtómegkereséseket, értelmezzük a helyzetet. Így készül egy sorozat, amelyben megpróbáljuk értelmezni a sok információt és közreadni.
Hamarosan folytatjuk…
