MAGÁNNYOMOZÓK – EGY FÉLREÉRTETT SZAKMA?

Ki is a magánnyomozók? 

2005. évi CXXXIII. törvény a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól 34 esetben említi a „magánnyomozó” kifejezést, de a törvény 34§-a tárgyalja azt érdemben, mármint szakmai szempontból.

A magánnyomozóra vonatkozó szabályok:

34. § *  (1) A magánnyomozó a szerződés teljesítése érdekében

a) adatot gyűjthet, felvilágosítást kérhet;

b) az igazolvány bemutatását követően – külön jogszabályokban foglaltak szerint – az ingatlan-nyilvántartásban, az egyéni vállalkozók nyilvántartásában és a cégnyilvántartásban nyilvántartott adatokról kivonatot, másolatot készíthet, ha arra a megbízó kifejezetten felhatalmazta. A megbízó felhatalmazása alapján a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából és a közúti közlekedési nyilvántartásból adatszolgáltatást kérhet, ha erre a személyes eljárása esetén a megbízó is jogosult, feltéve, hogy annak szolgáltatását az érintett nem tiltotta meg vagy nem kifogásolta vagy a minősített adat védelméről szóló törvény másként nem rendelkezik;

c) *  kép- és hangfelvételt a kötelezettségeit meghatározó szerződés keretei között, a személyes adatok védelmére és a személyiségi jogokra vonatkozó szabályok megtartásával készíthet, illetve használhat fel;

d) a más részére szóló zárt küldemény tartalmát csak a címzett vagy a feladó előzetes hozzájárulásával ellenőrizheti.

(2) Nem készíthető kép- és hangfelvétel olyan helyen, ahol a megfigyelés az emberi méltóságot sértheti, így különösen öltözőben, próbafülkében, mosdóban, illemhelyen, kórházi szobában és szociális intézmény lakóhelyiségében.

35. § A magánnyomozás nem irányulhat

a) diplomáciai, konzuli képviseletek, az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek, valamint azok tagjai tevékenységére;

b) *  a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény szerinti hivatalos és külföldi hivatalos személy hivatalos tevékenységére;

A televíziós sorozatok, filmet egy magán hírszerző világot sejtetnek, misztikus és átlagember számára elérhetetlen megoldásokkal.
Saját életünkre vetítve, akkor jut eszünkbe magánnyomozó, ha ellenőrizni  akarjuk párunk / üzlettársunk hűségét, vagy utána kellene járni egy titokzatos áru, vagy pénz dézsmálásnak.
Bonyolítja a képet,  a még titokzatosabb „tanácsadó” cégek jelenléte a piacon, akik felkutatják és ellenőrzik a megfelelő jelöltet egy vezetői pozícióra, vagy döntésekben segítenek, beruházások előkészítésekor.

Széles a paletta, a zavar sem kicsi.

Ki és mikortól lesz „hivatalos” magánnyomozó, honnan kaphat ehhez tudást és eszközt,  de főleg mik a játékszabályok?

A közelmúlt híre volt, hogy egy, amúgy szabályos megbízásban eljáró magánnyomozó „megbukott” egy GPS alapú figyelő eszközzel, am miatt tiltott adatszerzés miatt indult büntetőeljárás ellene.

A Büntető Törvénykönyv erről így rendelkezik:

422. § (1) Aki személyes adat, magántitok, gazdasági titok vagy üzleti titok jogosulatlan megismerése céljából

a) más lakását, egyéb helyiségét vagy az azokhoz tartozó bekerített helyet titokban átkutatja,

b) más lakásában, egyéb helyiségében vagy az azokhoz tartozó bekerített helyen történteket technikai eszköz alkalmazásával megfigyeli vagy rögzíti,

c) más közlést tartalmazó zárt küldeményét felbontja vagy megszerzi, és annak tartalmát technikai eszközzel rögzíti,

d) elektronikus hírközlő hálózat – ideértve az információs rendszert is – útján másnak továbbított vagy azon tárolt adatot kifürkész, és az észlelteket technikai eszközzel rögzíti,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki fedett nyomozó vagy a bűnüldöző hatósággal, illetve titkosszolgálattal titkosan együttműködő személy kilétének vagy tevékenységének megállapítása céljából az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül információt gyűjt.

(3) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az (1)-(2) bekezdésben meghatározott módon megismert személyes adatot, magántitkot, gazdasági titkot vagy üzleti titkot továbbít vagy felhasznál.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)-(3) bekezdésben meghatározott tiltott adatszerzést

követik el.

Az eddig megjelent hírek azt számunkra azt  mutatják, hogy a történtek értékelése nem egyforma, függően a résztvevőktől.  A nyomozó hatóság sablonja szerinti kapcsolat eszköz és használó között kimutatható, az ügyészség vádképviseleti szerepe pedig a szintén sablonos  és bevált jogértelmezést követi.
Az elkövető szorult helyzetében törekszik a probléma  minimalizálására, beismer mindent, hátha előbb szabadul.

A magánnyomozást, mint tevékenységet mi a jog, elsősorban adatvédelem és a szakma, azaz mit hogyan tegyél az eredményesség érdekében táncaként látjuk.
A szakma művelői sem egységesek a történtek és az általános helyzet megítélésében, még az sem mondható ki, hogy kinek van, vagy nincs igaza.

A téma az asztalon hever, kerekasztal beszélgetést szervezünk, egy közös álláspont érdekében.

A kerekasztal beszélgetésre előzetesen itt lehet regisztrálni: MAGÁNNYOMOZÁS KEREKASZTAL